Vezetés...

igen! Naponként rácsodálkozom, hogy Isten vezetése milyen közel is van hozzám. Mindig vezet, csak van olyan idő, mikor nem veszem észre, és csak egyre kérem és imádkozom a vezetésért...pedig már lehet, hogy régen vezetve vagyok.
" Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsuk jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást" Róma 14:13
Hát puff...a tegnap ezen elbuktam...pont azt mondtam valakinek(anyukámmal beszélgettem-édesanya köszönöm a jó tanácsokat), hogy mindenki törődjön a saját dolgával...én sem szólok más dolgába...tehát kölcsönösen békét kell hagyni egymásnak...aztán most meg hogy is van evvel a megütközéssel? vagy megbotránkoztatással? Őszintén még számomra sem minden világos...de ma reggel rávezetett Isten arra, hogy nagyon ügyelnem kell arra, hogy még a legkisebb elakadást sem okozhatom viselkedéssemmel, tettemmel, szavaimmal, öltözködésemmel, avval hogy mit eszek és mit nem Isten gyermekei között...jobb, ha bizonyos dolgokat nem teszek, annak érdekében hogy nehogy a másikat eltávolítsam Isten országától. Nem is olyan könnyű...mostanában veszem észre, hogy mennyire emberi vagyok még mindig, annyira tudok ragaszkodni a saját igazamhoz, a saját jogomhoz és mennyire nehéz egyszerűen csak hallgatni...
De van egy nagyszerű tanács ebben a részben:" Hiszen Isten országa nem evés és nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélekben való öröm; mert aki ebben szolgál Krisztusnak, az kedves az Isten előtt, és megbízható az emberek előtt. Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják." Róma 14:17-19
Tehát itt a megoldás. Törekedni minden olyan dologra, ami békességet és épülést szolgál és nem pedig leépülést és rombolást és békétlenséget...így olyan könnyűnek tűnik...de amikor a tettek mezejére kell lépni, akkor olyan más színben fest minden...rá kellett jöjjek, hogy ez azért nehéz nekem, mert még mindig nem adtam át Istennek mindent, még mindig ragaszkodok az Én-hez...óóó az énem...mindig ott van, a legrosszabbkor bukkan fel...de ma reggel kértem az Úrat, hogy törpüljön el az énem és teljesen tünjön el a szívemből és egész szívemet Krisztus nagysága, szeretete, kegyelme, békessége és öröme töltse be!
Ma egy újabb nap, újabb lehetőségek:) és ma megmutathatod a családodnak, a barátaidnak, a körülötted élőknek, hogy szereted őket, és hogy fontosabbnak tartod őket, mint saját magadat! Mutasd ki a szereteted:) Én is bocsánatot kell kérjek...
Áldott napot nektek! Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az ÚR!!!

Hétvége

itt Váradon. Végülis nem mentem haza, mert kedden lesz egy parciális vizsgám és arra szeretnék felkészülni, ammennyire csak tudok. Meglátjuk, hogy sikerül a felkészülés. Kérlek, akinek eszébe jutok az imádkozzon értem. Sokszor gondolok haza...szeretnék már otthon lenni, mert már kezd haza szállingózni a család:) most otthon van egy unokatestvérem Canadából, akit 8 éve már nem láttam:D és annyira vágyom már látni... meg Erzsébetet és Tibit:) nagyon hiányoznak. De már csak kb egy hét:D és együtt leszünk......jajj de vááárom:)
Ma délelőtt több helyről is olvastam a Bibliából, de különösképpen kaptam egy bátoritást, és Isten ezt üzeni nekem a mai napon de nem csak ma hanem a tobábbiakban is:D még pedig: "Ne nyugtalankodjék a ti szivetek: higgyetek Istenben, és higyjetek énbennem" János ev. 14:1 és
"Békességet hagyok néktek: az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szivetek, ne is csüggedjen." János ev. 14:27
Nekem ez nagyon nagy bátoritás volt ma reggel. Ezt kivánom én is mindenkinek. Bizd életed Krisztusra! Örülj és ne csüggedj, higyj benne és ne félj! Ő veled van és megsegit!
Szép délutánt mindenkinek! és áldott vasárnapot!