Látás

Köszönöm a két szemem ,
hogy láthatom az eget, mely a Te lakhelyed,
a csodás földet, mely lábaidnak zsámolya...
Köszönöm, hogy láthatok,
sok mindent megcsodálhatok...
és mégis így kérlek:
Uram adj LÁTÁST!
Nem földi szemeimnek,
hanem a lelkieknek.
Ó Uram, még homályosan látok,
vedd el azt, amely miatt még nem látok.
Vak még a szemem...gyógyítsd meg
URAM, HOGY LÁSSAK-LÁSSALAK!!!

Mondtad- e ma Istennek...

Mondtad- e ma Istennek,
hogy szeretlek?
Mondtad- e reggel,
mikor kinyitottad szemed?
Mondtad- e délben,
mikor a nap hevében dolgozott a kezed, izott a tested?
Mondtad-e este,
mikor a sok munka után lepihent a tested?
Mondtad-e szívből: SZERETLEK!
Mondtam- e?!

Mondtad-e ma Istennek,
hogy köszönöm?
Mondtad-e ma reggel,
mikor újúlt erővel keltél fel?
Mondtad-e délben,
mikor kenyeret tört kezed?
Mondtad- e este,
mikor kis családod körében telt el az este?
Mondtad- e szívből: KÖSZÖNÖM?
Mondtam-e?!


az este jött ez a kérdés, miközben hallgattam az igehirdetést, s nagyon elgondolkodtatott, aminek nagyon örülök, mert rájöttem a mulasztásaimra...Szeretném, hogyha a kérdésekre mind igennel felelhetnénk!:)
Áldott szép napot!
Jó meleg van:)

Évától:)

Mintha
(B. Hédinek szeretettel)

Nefelejcskék szemeid,
apró, gondos kezeid,

körülfogták életem,

nincsen többé véletlen.

Szemeid mély tükrében

meglátom, hogy mért éltem.

Lombozódnak vágyaim,

virágoznak álmaim.

Egyre több a kék virág,

de csak egy a "kékvirág",

ki e verset ihlette:

áldott legyen a neve.

2010. aug. 10.Évának köszönöm!
A mellékelt festmény is az ő kezeinek alkotása s nekem pedig a kedvencem!
Isten áldjon meg téged Éva:)

Drága barátnőmmel:)

Négy évig osztálytársak, 3 éig padtársak.....barátok ebben az életben:)
Tegnap 100 éves jubileum volt a goroszlai gyülekezetben s nagyon örülök, hogy én is ott lehettem. Jó volt visszaemlékezni az útra, a kezdetekre...
Tegnap volt úgyszintén apukám 51. születésnapja! Hálás vagyok nagyon édesapámért!!!
Egy hetet Pesten tölthettem Erzsébettel és Tibivel.
És találkozhattam Évával, kedvenc versírómmal. Felmentünk a budai várba, az nekem különösen is nagy élmény volt, mert még nem voltam ott fennt...de a legnagyobb élmény az volt, hogy őt( téged Éva) végre megismerhettelek és személyesen találkozhattunk. Jó volt beszélgetni s verseket olvasni, csendben lenni s figyelni a szavak mondanivalójára. Sajnos képek nem készültek, mert a fényképezőgép elemei lemerültek.
Aztán szombat hajnalban utaztuk haza. Jöttünk menyegzőre. Nagyon szép volt.

Elfeledett régiségek....

Barnabással:)
nagy szemek:D
volt ilyen hajam is....
s később ilyen is...
Kedvenc házaspár cicáim...
ismét ők...
ismét én:)