Konyhatündér???:D

Hát nem vagyok egy konyhatündér, de az esteli palacsintasütés után sikerérzésem van:D valami olyasmiféle érzés, hogy fog ez menni csak gyakorolni kell, mármint a sütés,főzést. Szeretek főzni, ha az időm megengedi és esetleg két kurzus között van annyi időm, hogy hazajöjjek és főzzek valamit:D azt mondják a régiek, hogy a gyakorlat teszi a mestert:) hát én is ezt mondom:D sok sok gyakorlat:D
tehát az este 10kor rámjött, hogy palacsintát ennék:D otthon könnyű megkérni anyukámat, hogy süssön nekem, de itt bizony nem lehet. Tehát nekiálltam én:) félreértés ne essék:D én is sütöttem már többször is, de valahogy sohasem sikerült csomómentesen:P vagy mindig becsúszott valami más hibája...de most először volt ilyen áttörésem a konyhatörténelmemben:D sikerült minden...csomós sem volt, hig sem volt, nem sült oda és finom lett a tésztája is. Én legjobban a csupasz palacsintát szeretem, amikor megsül és úgy forrón csipegetem...emlékszem, hogy kicsi korunkban Erzsébettel, a testvéremmel versenyeztünk, hogy ki tudja gyorsabban megenni és hogy ki tud többet megenni:D hát most nem tudtam sokat megenni, mert már az illatával is jóllaktam:D
A hétről maradt meg fondue(olvasztott csoki) és én azt raktam a palacsintába...és nagyon finom volt vele...nagyon szeretem még a túrós palacsintát, de sajnos túró most nem volt ...igyhát maradt még a lekváros verzió:D
Tehát arra jövök rá, hogy lassacskán megy ez nekem is...:D emlékszem még, hogy vallásórán Budai Lajos mondta a lányokfelé, hogy egy lány legalább 6 féle levest és 6 féle második fogást tudjon elkésziteni, mielőtt férjhez megy:D hát igyekszem, hogy legalább a 6 meglegyen:D és jó legyen...na de még férjhezmenésről szó sincs:P de ezt a mondatát nagyon megjegyeztem és szeretném is megfogadni:)
Most megyek, újból kipróbálok valami anyukám féle receptet, remélem ehető lesz:D
szép napot mindenkinek! Mindenkinek tanácsolom, hogy öltözzön vastagon, kinnt nagyon hideg van:) és hull a hóóóó

Mostanában:)

Valahogy nem volt sok időm írni...és a napok is kissé megszokottak lettek, reggel felkelek, készitek vmi harapnivalót és nekiülök tanulni. Néha azon veszem észre magam, hogy gondolataimban már messze kalandozom, talán éppen otthon vagy valami máson jár az agyam:) nehéz hosszabb ideig távol lenni az otthontól, nekem ez egyre jobban nem megy. Én már csak ilyen vagyok:D
Már nagyon várom a tavaszt, hogy kicsit hosszabbak legyenek a nappalok, hogy kitudjak menni a városba sétálni, hisz annyi szép park van itt Váradon, és a közelemben kettő is van...ez évben sok új helyre szeretnék elmenni itt váradon, nem tudom, hogy hány helyre sikerül majd végül eljutni:)
Valahogy mostanában kicsit elszoktam az emberektől, pedig nagyon szeretem őket...és nem szeretném ha ez hosszabb ideig igy lenne, mert ez nem én vagyok...csak néha annyira jó a csend...
a reggeli csendességet különösen szeretem, amikor igeolvasás után Istennel beszélgetek:) azt hiszem, hogy kezdek még jobban felnőni...de azért még gyereknek érzem magam, de már önállónak is:) hjaj milyen gyorsan eltelt az idő, a gyerekkor...:) na de nem siránkozni akarok, szó sem lehet róla, csak úgy elmerengtem:)
Még egy jó hét és megyek Ballára...mondani sem kell, hogy mennyire várom...
Lassan megyek, még olvasgatok, nagyon sok az anyag...
Nyugodalmas jó éjszakát mindenkinek!:)

Nő a honvágy:D

Azt számolgattam a minap, hogy ebben az évben még nem voltam odahaza.:D milyen fura még belegondolni is, de igy van...a szilvesztert Pesten töltöttem, ami után jöttem le Váradra egyetemre és elkezdődött a szeszió... már csak 2 hét van belőle és teljesen vége..igaz mégcsak most jön a neheze...:) Szóval két hét után megyek végre haza a hepehupás vén Szilágyságba...Közben érzem, hogy az Úr Jézus velem van, fogja a kezem, támogat, amikor beszélni kell Ő adja a bátorságot, erőt nekem..nagyon jó, hogy ilyen Pártfogóm és Barátom van aki mindig velem van.
Szóval már nincsen sok...:) A mai felolvasott igémben figyelmes lettem arra, hogy amikor az Úr szólitotta Ábrahámot, Ő mindig azt mondta, hogy itt vagyok! Mindig felismerte Istenét és mindent képes volt Neki odaadni, még a legdrágábbat is, a fiát! Kicsit elgondolkoztam, hogy nekem menne e az a dolog, teljesen odatudnék e adni mindent IStennek, hogy aztán azt Tőle ismét elvegyem?! És a hitem mennyire nagy? vagy inkább mennyire kicsi? de ha olyan kevés mint a mustármag, akkor is hegyek szaladhatnak a tengerbe...:) Jó elmélkedni az Igén és az üzenetén...
Most megyek, tanulok a következő vizsgára, vagyis elkezdem a tanulást...ma inkább pihenő nap van:)
Kellemes dutánt mindenkinek!

Hatalmas az Úr, Ő az ISTEN!

ez így van:) hogy mennyire is hatalmas az én Istenem azt most kezdem megismerni...ma volt egy megtapasztalásom az imameghallgatásban...feljebb teljesitette, mint ezt én elgondoltam vagy megmertem álmodni. Áldom az Ő nevért ezért!
Végre ma este eltudtam menni gyülibe. Imahét van. Nagyon jó volt Veress Ernő bácsit hallgatni. Illésről volt szó és a Kármel hegyi evangélizálásról. Megértettem azt, hogy ahogy hogy Isten használni tudjon, imádkozó embernek kell lennem. Annyi mindent imádnak az emberek..egyesek a pénzt, szép ruhákat, ékszert, szülők gyerekeiket, szerelmesek egymást...mennyire gyakran kimondjuk h imádom...egy jó ideje én ezt mellőzöm, mert az Én imádatom csak Istené. Csak őt imádom, mert Ő nagyon tetszik nekem, kedves nekem, szeretem Őt!!! Azt is megértettem. hogy engedelmeskednem kell neki, de nem akárhogyan, hanem feltétlenül!!! De miért is ne tenném, mikor Ő hordoz kezén mindennap és Ő minden kérésemet teljesiti és megáld engem...de ha nem tenné is, Ő tudja a tervet:) Rá biztam magam:) és ami másik fontos dolog, hogy bennem kell legyen Isten Lelke, a Szentlélek! Olyan boldog vagyok:) Szeretném ha IStennek hasznos eszköze lehetnék!
MOst megyek:) vacsizni is kell...egy egyetemista akkor eszik mikor tud:P mostanaban erre nem nagyon volt időm...most kicsit fellélegeztem:D úgyhogy vacsit készitettem!:)
Nyugodalmas jó éjszakát ha még erre jársz!:)

Ne siess. Mindent a maga idejében...

" Maradj kis bimbónak,
Amig csak lehet,
Mert kinyílt virágnak
Nincs többé kikelet."

Kapcsolatok

Az intenzív osztály várójában

„…és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.” (1Korinthus 13:2)

Folyton azt mondogatjuk, hogy a kapcsolatok fontosabbak számunkra, mint bármi más, de a cselekedeteink nem ezt mutatják. Minduntalan becsapjuk barátainkat és szeretteinket a pénz vagy az előrejutás kedvéért. A kapcsolatok olyanok, mint a virágok; ha nem gondozod és oltalmazod őket, akkor meghalnak. Ezért írja Pál: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból… és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is” (Filippi 2:3-4). Néha egy szívrohamra vagy más krízisre van szükség ahhoz, hogy eszünkbe jusson, mennyire pótolhatatlanok az emberek az életünkben.

Valaki így ír erről: „Hosszú órákat töltöttem az intenzív osztály várójában, figyelve a gyötrődő embereket és hallgatva sürgető kérdéseiket: „Túléli a férjem?” „Tud majd újra járni a gyermekem?” „Hogyan lehet élni a nélkül, aki harminc évig a társad volt?” Az intenzív osztály várója különbözik minden más helytől a földön. És azok az emberek, akik ott várakoznak, szintén mások. Készek bármit megtenni egymásért. Senki sem goromba. Eltűnnek a faji és társadalmi különbségek. A kukás éppúgy szereti a feleségét, mint az egyetemi professzor az övét, és ezt mindenki megérti. Mindenki drukkol a többieknek. Az intenzív osztály várójában a világ megváltozik. A hiúság és a kérkedés eltűnik. Az univerzum figyelme arra irányul, hogy mit fog mondani az orvos. Bárcsak valami javulás mutatkozna. Mindenki tudja, hogy az élet lényege az, hogy szeretünk valakit. Meg tudnánk tanulni így szeretni, ha ráébrednénk, hogy az élet minden napja olyan, mint egy nap az intenzív osztály várójában?

Engem ez ma nagyon megérintett...ráadásul ma reggel boncoláson voltam és saját szememmel láttam azt, amikor már az orvosok nem tudnak segiteni, és csak annyit tehetnek,hogy megállapítják a halál okát. Ott vannak a hozzátartozók, de már nem lehet semmit tenni, nem lehetet szeretni, nem lehet ölelni, óvni, figyelni arra aki eltávozott...Nem tudjuk, hogy az aki ma még mellettünk van,hogy holnap is ott lesz.Én olyan természetesnek vettem ezt idáig, de rá kellett jöjjek, hogy életem Istenem kezében van, biztos helyen.Az Ő határozatai mindenkor jók.

Most van az idő, amikor szeretnünk kell egymást, úgy ahogyan Isten szeretett minket:) MOST!!MA...ameddig teheted:) ameddig lehet...ezt tanultam meg ma, és Isten erre akar mindjobban tanitani:) Vajon mikor érünk el arra szintre, hogy úgy szeressünk, mint Ő...???

Szeressük egymást!

Meggyógyítasz!

Mert Te vagy az, aki meggyógyítasz!
Amikor Hozzád jöttem, mert bántott az,
amit tettem,
mert nem leltem helyem,
békém elveszett,
Te azt mondtad:
MEGGYÓGYÍTALAK!

És Te jöttél.
Csendesen, szelíden átölelted életem.
Éreztem, hogy gyógyul a seb,
hogy lábamat sziklára helyezted.

Hasztalan futottam Előled oly sok időn át.
Álcám mutatta, minden rendben van.
De jaj, belül a szívemben,
csak Te tudtad mi lakik Istenem!

De jöttél! Beléptél szivembe! Kértelek maradj velem....
s TE azt mondtad veled leszek, sőt meggyógyítalak.
Békéd adtad nekem és nem kell már félnem,
tudom Te vagy velem!
TE ma is gyógyitasz engem,
Szívemben hála zeng,
és fülemben cseng szelíd hangod:
MA IS...MINDENKIT!!!:)

Ézsaiás 57 alapján
B.H

Felpörgetve...

Mit is mondhatnék? Ünnepek után kicsit nehéz visszaállni az egyetemi életbe:D idáig jó volt együtt lenni a családdal, ünnepelni, érezni egymást...most meg egyetem, persze itt is vannak emberek, akikkel nap mint nap komunikálok...de mégis más az otthontól távol lenni...
Vasárnap este érkeztem vissza Váradra. Mint már emlitettem Pesten szilvesztereztem Erzsébetékkel együtt és még néhány emberrel. Számomra különösen jó volt, hiszen már évek óta nem volt közös szilveszterem Erzsébettel:) jó volt újra együtt:):D Nagyon jó és kedves fiatalokkal szilvesztereztünk 1ütt:) barátokkal. Minden része tetszett. Nagyon elgondolkodtató volt az imabuzdítás és jó volt imádkozni Istenhez és hálát adni, hogy egy éven át hordozott. Mindenki kapott egy nagyon szép eredeti képeslapot, amin egy igevers volt. AZ enyém ez: " Megnyitja az Úr gazdag kincsesházát, az eget,és idejében ad esőt földedre, és megáldja kezed minden munkáját." 5 Mózes 28,12
ezt én mindenkinek küldöm most.:)
Vasárnap Szentendrén voltunk Andiéknál ebéden. Nagyon jó volt végre megismerni őt élőben is és nem csak blogon. Köszönöm Andi a meghivást, a kedves vendéglátást:) mindent:D
Közben felpörögtek itt a dolgok az egyetemen. Vizsga vizsga hátán. Kezdődnek a non stop tanulások. Remélem sikerül leülni idejében. Sok mindent kell tudni és most látom csak, hogy milyen keveset tudok:D Lehet, hogy egy kis ideig szünetelek, de ahogy egy kis szabad időm lesz írok:)
Áldott napot mindenkinek!

Szilveszteri, újévi képek:)

fele csoport:)



csak lányok:)