A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cica. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cica. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. szeptember 28., kedd

A kis lelenc...

Megtartjuk. Vasárnap este hazafelé jöttem az imaházból, teázni maradtunk a fiatalokkal. Szétnéztem az úton, hogy nem jön-e autó...elbúcsúztam barátnőmtől és átakartam jönni az úton..de ekkor siralmas kiscica nyávogás hallatszott egyre közelebbről, aztán pár másodperccel később feltűnt egy kis gombolyag szerűség az úton...az út közepén megállt és nyávogott felénk, valami olyasmit mondhatott, hogy "éhes vagyok":) Megmozdult a szívem a kis csöppség láttán s gyorsan hívni kezdtem, mert a főút közepén nem tanácsos egy kis macskának sokáig állani...felvettem hát a kezembe, olyan pici hogy a tenyeremben elfért...és nem is tettem le hazáig.Persze azt gondoltam ki, hogy csak reggelig maradhat, aztán keresek neki gazdát, mert már nekünk van 4, igazán nincs szükség még egyre...
Este megetettem és otthagytam a többi cicussal, akik nem voltak valami barátságosak vele.
Reggel miután jobban megnéztem úgy belelopta magát a szivembe, olyan életrevaló kis jószág,aranyos és kis borzos...aztán meg a családnak is tetszik, igaz azt mondták, hogy már igy is sok cicánk van, de végülis maradhat :D
Két napja van nálunk Huncutka, ez a neve, és már hiányzik ha nem látom. Nagy kedvencei a cipők és papucsok, olyan kicsike, hogy mindegyikbe belebújik és ott elalszik vagy velük játszik...annyira szeretetre való, doromboló kis állat...ő az én kis lelencem.
Megpróbáltam lekapni, kevés sikerrel, mert nagyon eleven, igazi kis örökmozgó:)


S íme néhány új kép:)
Zsuzsival:)Mártival, kedves barátnőmmel:) Mártival és Nusival:)Cowgirl:)Legyünk komolyak:))Vicces képek:)Mosoly:)

2009. augusztus 7., péntek

Olyan boldog vagyok....


...mert egy nagy kő esett le a szívemről. Ezt most nem szó szerint kell érteni:P az történt, hogy ma reggel voltam a háziorvosomnál(nem vagyok beteg, vagy ilyesmi), azért, hogy megkérjem, hogy fel venne- e maga mellé gyakorlatra? És felvett. Olyan boldog vagyok...és megkönnyebült...és hálás Istennek:) tudom, hogy ez az Ő műve, olyan kedvesen fogadott a doktornő:D az imádság hatása azonnal érezhető volt.....most már csak annyi a dolgom, hogy figyelmes legyek és szorgalmas:) szóval egy hónapig praktikázni fogok reggel 9től 13 óráig vagy tovább, attól függ, hogy hány páciens lesz. Akinek eszébe jutok az imádkozhat értem, hogy ISten legyen velem, sikerüljön mindent megérteni( románul van)...de hiszem , hogy nem lesz itt semmi probléma:D
várom Erzsébetet és Tibit. Mostmár akármelyik pillanatban érkezhetnek, mostmár délelőtt van. Úgy de úgy várom őket:D:D:D ki nem tudom mondani...
A tegnap még volt egy érdekes megfigyelésem az udvarban:D nálunk. Van nekem két kiscicám, de összesen 5van:D és az történt, hogy nem is az igazi anyukájuk szoptatja, mosdatja őket, hanem egy másik cicám( különben a kiscicák már nem is olyan kicsik)...és ebből a képből a tegnap eszembe jutott, hogy Isten is hogy gondoskodik rólunk, rólunk...mi az övéi vagyunk és hogy vigyáz ránk...és ha egy cica igy tud szeretni, mennyire nagyon szeret Isten. És én mennyire tudok??? most ez a cicás hasonlat lehet, hogy egy kicsit viccesen jött ki:D de én már csak ilyen cicás-kutyás, nagy állatbarát és emberbarát vagyok, aki ismer az tudja:D
ráadásképp itt közlök egy régi képet a kedvenc macskámról, aki azóta nincs, Ferencről!az a sunyi szeme:Dhiányzikkk
szép napot mindenkinek:)