Jézusnak köszönöm a mai napot!

csodálatos volt.Vele ébredtem.Kicsi szorongással is, mert vizsgám volt déltől, igaz csak labor vizsga, de nekem igy is úgyis nehéz...a nyelv még nincs teljesen a birtokomban:D és ezért kicsit nehezen tudom magam kifejezni:) az este gyüliből hazafelé sétáltunk és fagyiztunk, beszélgettünk erről arról:D jó volt...és már tanulni sem volt kedvem. Reggel még átnéztem párszor a legfontosabb dolgokat és mentem vizsgázni. És az általam legjobban tudott tételt adta a tanárnő:D olyat mosolyogtam, hiszen Jézus volt velem. Még a második tételhez is leirtam amit tudtam és igy kaptam egy nagyon jóóó jegyet:) olyan jó érzés az, amikor tanulok és Isten megáldja. Csak igy sikerüljön a többi is.
Anyukámat is felhivtam és velem együtt örült. Mama már jobban van. Otthon van. Már a tegnap hazaengedték. Pihen.Hála!!!igy már anyukámnak is könnyebb, nem kell mindennap kórházba mennie. Mindig örülök a jó híreknek otthonról:) Irnom sem kell, hogy honvágyam van, de már egész jól megtanultam itt lenni, hiszen mindig ott kell jól érezni magad ahol vagy:) legalább is én is szoktam mondani...ezek az önállóvá válás évei számomra...
Ünnep volt vasárnap és hétfőn, Pünkösd ünnepe. Most fogtam fel igazán, hogy mennyire fontos nekem ez az ünnep és hogy milyen nagy jelentőségű. Itt voltam az ünnepen. Sok igei üzenetet kaptam. Legújabban azt jegyzem, hogy hol fordul elő az Ó szövetségben a Lélek...ma reggel már 2t is kaptam...fontosak nekem:)
Ma este ismét ifievangélizációra megyek. Bizonyságot teszek. Picit izgulok annyi fiatal előtt beszélni, mert nem vagyok a szavak embere, de hiszem, hogy Isten majd az ő szavait fogja a számba adni. Jó végre a tettek mezejére lépni. A Lélek pedig a bátorságnak Lelke is:)
most megint megyek.Készülök. Tanulok. Olvasgatok.Gyönyörű az idő kinnt. Jó a kedvem. Boldog vagyok.
HALLELUJA!!!:)

Megműtötték...

ma reggel került végülis sor a műtétre. Anyukám végig ott volt mellette, miután kihozták a műtőből.4óráig nem szabad mozduljon...mindjárt letelik a drágának:) én annyira szeretem...megdöbbentett ez a felismerés. Még nem tudom, hogy meddig kell kórházban legyen...de az orvos mondta, hogy fel kell küldeni mintát Kolozsvárra, mert nem lehet tudni, hogy rossz vagy jó indulatú volt ott az a daganat...talán mégis komolyabb mint aminek látszott...de remélem, hogy jó indulatú...olyan rossz, hogy ilyen távol vagyok, távol tőlük...most nagyon szeretnék segíteni és mellettük lenni...de amit tehetek azt megteszem.IMÁDKOZOM.Ha olvasod ezt a bejegyzést, kérlek ti is imádkozzatok velem.
Annyira jó hallgatni a konfin elhangzott éneket:" Erős várunk..."olyan bátorító most nekem:)
Most pedig megyek vissza tanulni....

Mama

"Már egy hete csak a mamára gondolok..." úgye mindenkinek ismerős ez a vers József Attilától. Most bennem is ez van, Édes mamámra gondolok különösebben ezekben a napokban. Műtik.Ma valamilyenkor, még nem tudom mikor. Hála érte nem nagy műtét, csak ő olyan gyenge...és én féltem, mert nagyon szeretem.
Nagy példa ő számomra. Egy erős asszony. Jelleme, alakja, szavai, tette mind mind számomra kedvesek, biztatók. Nagy ő a szememben. Sok mindenen átment már....férjét hamar elveszette és a két gyermekét ő nevelte fel. Autóbalesete volt...egy száguldó autó elütötte, eltört a gerincoszlopa...a doktorok azt mondták, csoda kell, hogy meg ne bénúljon és hogy újra járjon ahhoz mégnagyobb csoda...és megtörtént. Tudom, hogy Isten tette ezt és meggyógyította. Én is ismerhetem őt...olyan hálás vagyok a nagymamáimért...mindkettő özvegyen él már éveken át...de nem egyedül, mert Isten velük van.És most olyan gyenge, sápadt. Nagyon segítenék, de én sajnos nem tudok. Csak imádkozom. Úgy hozzám furakodik a halál hideg szele...kezdem érteni, hogy mulandó az ember...lassacskán elhullanak mellőlem azok, akiket nagyon szeretek..."Fut az idő, az óra száll..."úgy tartanám őket magam körül, embereket, dolgokat és az időt. Már a sirás folytogat, ha bele gondolok, hogy milyen lesz, ha ő nem lesz nekem. Ha hazamegyek és elmegyek a zöld kapu előtt és nem fog ott várni a kapuban...
Ha hazamegyek és belépek a házba, és nem fog felém mosolyogni és a karjaiba zárni...
Ha hazamegyek és nem fogja tőlem senki kérdezni, hogy mit főzzek neked, süssek neked, kérsz egy teát...:) meg kell mondjam,hogy a mama gyógyteája a legfinomabb:):)
egyszerűen ha hazamegyek és üres lesz nékem a kis tanyám, akkor nagyon is fog hiányozni...anyáknapján otthon voltam és énekeltük azt az éneket,hogy a falu szélén van egy kis ház, hát nem birtam ki sirás nélkül...szüleimre és nagymamáimra gondoltam...
Bocsássatok meg nekem, de ez most ilyen sirós örülős bejegyjegyzés, tele érzelmekkel...ezek vannak most bennem...és öröm is, hiszen ha innen el is megyünk, egy sokkal szebb helyre megyünk:) Mennyei Atyánk karjaiba...
A hétvégén otthon voltam.Szombat reggel mentem haza. Megnéztem mamát, nagybátyámmal főztünk és még mama is evett kicsit:) úúúgy örültem neki és este meg olyan jó volt, mert tudtunk Erzsébettel és Tibivel beszélgetni, webezni.Aztán vasárnap ment el apukám két hónapra dolgozni. Nehéz volt őt elengedni...
Most meg várad. Ma lett volna egy laborvizsgám, de áttettem péntekre, mert nem igazán tanultam rá, hétvégén meg elő sem vettem, tehát jobbnak láttam áttenni, még jó, hogy lehetett...
Ma pedig készülök. Tanulni. Vásárolni. Jön Iza és végre nem leszek egyedül. De jó is lesz nekem.
Áldott napot továbbra is. A borús idő senki kedvét ne vegye el...van egy vicc, amire ha rágondolok mindig jobb kedvem lesz, és mert nem szabad, hogy az idő befolyásolja a mi kedvünket, mert mi nem kedv emberek vagyunk...
Minek örül a pásztor ha esik az eső???
Annak, hogy utánna jön a jó idő:):):)))
egyszerű úgye:) hát én is ennek örülök, hogy ezután jön a jó idő:)Mama és Erzsébetem:)