Vezetés...

igen! Naponként rácsodálkozom, hogy Isten vezetése milyen közel is van hozzám. Mindig vezet, csak van olyan idő, mikor nem veszem észre, és csak egyre kérem és imádkozom a vezetésért...pedig már lehet, hogy régen vezetve vagyok.
" Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsuk jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást" Róma 14:13
Hát puff...a tegnap ezen elbuktam...pont azt mondtam valakinek(anyukámmal beszélgettem-édesanya köszönöm a jó tanácsokat), hogy mindenki törődjön a saját dolgával...én sem szólok más dolgába...tehát kölcsönösen békét kell hagyni egymásnak...aztán most meg hogy is van evvel a megütközéssel? vagy megbotránkoztatással? Őszintén még számomra sem minden világos...de ma reggel rávezetett Isten arra, hogy nagyon ügyelnem kell arra, hogy még a legkisebb elakadást sem okozhatom viselkedéssemmel, tettemmel, szavaimmal, öltözködésemmel, avval hogy mit eszek és mit nem Isten gyermekei között...jobb, ha bizonyos dolgokat nem teszek, annak érdekében hogy nehogy a másikat eltávolítsam Isten országától. Nem is olyan könnyű...mostanában veszem észre, hogy mennyire emberi vagyok még mindig, annyira tudok ragaszkodni a saját igazamhoz, a saját jogomhoz és mennyire nehéz egyszerűen csak hallgatni...
De van egy nagyszerű tanács ebben a részben:" Hiszen Isten országa nem evés és nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélekben való öröm; mert aki ebben szolgál Krisztusnak, az kedves az Isten előtt, és megbízható az emberek előtt. Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják." Róma 14:17-19
Tehát itt a megoldás. Törekedni minden olyan dologra, ami békességet és épülést szolgál és nem pedig leépülést és rombolást és békétlenséget...így olyan könnyűnek tűnik...de amikor a tettek mezejére kell lépni, akkor olyan más színben fest minden...rá kellett jöjjek, hogy ez azért nehéz nekem, mert még mindig nem adtam át Istennek mindent, még mindig ragaszkodok az Én-hez...óóó az énem...mindig ott van, a legrosszabbkor bukkan fel...de ma reggel kértem az Úrat, hogy törpüljön el az énem és teljesen tünjön el a szívemből és egész szívemet Krisztus nagysága, szeretete, kegyelme, békessége és öröme töltse be!
Ma egy újabb nap, újabb lehetőségek:) és ma megmutathatod a családodnak, a barátaidnak, a körülötted élőknek, hogy szereted őket, és hogy fontosabbnak tartod őket, mint saját magadat! Mutasd ki a szereteted:) Én is bocsánatot kell kérjek...
Áldott napot nektek! Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az ÚR!!!

Megfogott:)

Az emabiszon láttam a beosztást a mindennapi kenyérről és elhatároztam, hogy én is velük tartok.:) És mondhatom, hogy nem bántam meg.Minden nap egyre jobban vágyom, hogy olvassam a Bibliát, hogy valami újra nyissa fel Isten az én lelki szemeimet. Ma reggel, ahogy csendességben olvastam a Bibliát, Jób könyvében erre az igeversre lettem figyelmes:
" Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal szőttél át. Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gonviselésed őrizte lelkemet." Jób 10:11-12
Annyira megragadtak ezek a sorok...ez a megfogalmazás:) Tényleg Isten ajándékozott meg engem saját életemmel. Ő formálta csontomat, húsomat, alakomat...Ő már akkor tudott rólam,amikor én még nem is léteztem. Ő alkotott meg ilyennek. Ő határozta el, hogy kék szemű leszek, hullámos hajú, vagy éppen ezt, hogy lány leszek, hogy balkezes, hogy második gyermek és adott egy napot amikor megismerhettem ŐT:) olyan hálás vagyok Neki. Ha belegondolok, hogy hányszor szomoritottam meg avval, hogy zugolódtam , mert nem voltam elégedett azzal, ahgy megalkotott. Mennyire esendő is ez ember...de mától szeretnék megváltozni...és keresni azt amiben én vagyok egyedi, és azt hogy Isten mit bizott rám. Tudom azt is rám bizta, hogy szeressek, úgy mint rád is.:) De evvel még nincs vége... számtalan más értéket helyezett belénk,csak fel kell ismerd és fel kell ismerjem:)
Olyan jó azt is tudni, hogy gondviselése őrzi lelkemet! Mindig velem van, gondoskodik rólam.
" Lelkünk az Úrat várja,
ő a mi segítségünk és pajzsunk.
Benne van szívünk öröme,
mert szent nevében bízunk.
Maradjon velünk, Uram, szereteted,
mert mi is benned reménykedünk!" Zsoltárok 33:20-22
Áldott napot!

Képekben:)

egy kép rólam is, lám megnőtt a hajam:D
Eper nélkül: csak kengu és a kis pocaklakó
A drága kengum: sállal, sapival és eperrel:)
Annától kaptam vasárnap:)
Beszéljenek a képek:D de azt megjegyzem, hogy sajnos a képek minősége nem a legjobbak, mert webcamerával fényképeztem magunkat:D Jól el vagyok a szobám négy fala közt, néha annyira jól, hogy kedvem sincs kimozdulni,mindent ide hoznák be:)
Elkezdtem olvasni egy könyvet a szeretetről, és nagyon tetszik, alig tudom lerakni. Egy kedvenc részletet írok le ide belőle, aztán megyek tanulgatni és konyhába, és még Édesmamához is el kell jussak hiszen langalót sütünk:D de jóóó lesz:)
Áldott napsugaras délelőttöt és délutánt mindenkinek! Minden dolgunk szeretetben menjen végbe:)
" ISTEN SZERET TÉGED. SZEMÉLYESEN. HATALOMMAL. SZENVEDÉLYESEN.
MÁSOK ÍGÉRGETTEK, ÉS NEM TARTOTTÁK MEG A SZAVUKAT.
ISTEN AZONBAN ÍGÉRETET TETT ÉS MEGTARTOTTA.
SOHA KI NEM APADÓ SZERETETTEL SZERET.
ÉS SZERETETE- HA ENGEDJÜK- BETÖLT, ÉS OLYAN SZERETETTEL AJÁNDÉKOZ MEG, AMELYET ÉRDEMES TOVÁBBADNI." Max Lucado

Kapcsolatok

Az intenzív osztály várójában

„…és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.” (1Korinthus 13:2)

Folyton azt mondogatjuk, hogy a kapcsolatok fontosabbak számunkra, mint bármi más, de a cselekedeteink nem ezt mutatják. Minduntalan becsapjuk barátainkat és szeretteinket a pénz vagy az előrejutás kedvéért. A kapcsolatok olyanok, mint a virágok; ha nem gondozod és oltalmazod őket, akkor meghalnak. Ezért írja Pál: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból… és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is” (Filippi 2:3-4). Néha egy szívrohamra vagy más krízisre van szükség ahhoz, hogy eszünkbe jusson, mennyire pótolhatatlanok az emberek az életünkben.

Valaki így ír erről: „Hosszú órákat töltöttem az intenzív osztály várójában, figyelve a gyötrődő embereket és hallgatva sürgető kérdéseiket: „Túléli a férjem?” „Tud majd újra járni a gyermekem?” „Hogyan lehet élni a nélkül, aki harminc évig a társad volt?” Az intenzív osztály várója különbözik minden más helytől a földön. És azok az emberek, akik ott várakoznak, szintén mások. Készek bármit megtenni egymásért. Senki sem goromba. Eltűnnek a faji és társadalmi különbségek. A kukás éppúgy szereti a feleségét, mint az egyetemi professzor az övét, és ezt mindenki megérti. Mindenki drukkol a többieknek. Az intenzív osztály várójában a világ megváltozik. A hiúság és a kérkedés eltűnik. Az univerzum figyelme arra irányul, hogy mit fog mondani az orvos. Bárcsak valami javulás mutatkozna. Mindenki tudja, hogy az élet lényege az, hogy szeretünk valakit. Meg tudnánk tanulni így szeretni, ha ráébrednénk, hogy az élet minden napja olyan, mint egy nap az intenzív osztály várójában?

Engem ez ma nagyon megérintett...ráadásul ma reggel boncoláson voltam és saját szememmel láttam azt, amikor már az orvosok nem tudnak segiteni, és csak annyit tehetnek,hogy megállapítják a halál okát. Ott vannak a hozzátartozók, de már nem lehet semmit tenni, nem lehetet szeretni, nem lehet ölelni, óvni, figyelni arra aki eltávozott...Nem tudjuk, hogy az aki ma még mellettünk van,hogy holnap is ott lesz.Én olyan természetesnek vettem ezt idáig, de rá kellett jöjjek, hogy életem Istenem kezében van, biztos helyen.Az Ő határozatai mindenkor jók.

Most van az idő, amikor szeretnünk kell egymást, úgy ahogyan Isten szeretett minket:) MOST!!MA...ameddig teheted:) ameddig lehet...ezt tanultam meg ma, és Isten erre akar mindjobban tanitani:) Vajon mikor érünk el arra szintre, hogy úgy szeressünk, mint Ő...???

Szeressük egymást!

Aktuális

" A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik."
1Korinthus 13:4-8

" Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet.
1Korinthus 13:13

Ezeket az igéket olvastam ma reggel és akárhányszor olvasom, mindig van mondanivalója számomra. Csodálatos ez a szeretet!!!
Ma nem mentem suliba, betegeskedem...pedig nem szoktam...de azt mondták az egyetemen, hogyha betegek vagyunk akkor üljünk otthon, hogy ne adjuk tovább másoknak. Van benne valami. Most szedem a gyógyszert és a vitamint, gyümölcsöt, sok teát és sokat pihenek. Hétvégén megyek haza, úgyhogy még dokihoz is elmegyek, hogy kivizsgáljon.
Alig várom már, hogy otthon legyek:D és plussz hogy hálaadó nap lesz...az mindig magával ragadott..hogy mennyire hálás lehetek én Istennek azért a sok jóért amit ad:) Már csak két nap és megyek...
szép napot mindenkinek!
:)