Hát van az a mondás, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon:D valahogy igy vagyok én is ezzel, habár váradon is otthon érzem magam, de mégis másabb itthon lenni, azok között a falak között, amelyben felnőttem. ÉS arra is gondoltam, ha már itt a földön ilyen jó otthon lenni, mennyivel inkább jobb lesz Istennél otthon lenni, azon a csodálatos helyen , amelyet Ő készit számunkra, a mennyországban.
tehát hazajöttem:D mmert december 1 révén megadták nekünk egyetemistáknak a hétfőt és a keddet:Dilyen utazásom még nem volt, mindent el kell kezdeni egyszer:P hát úgyebár az ember legtöbbször ülve utazik, ha teheti:D én szoktam állva is ha a városban megyek villamossal, vagy busszal...de ha hosszú útra megyek akkor szeretek ülni. Sajnos mikor megláttam a buszt az állomáson, azonnal éreztem, hogy nem sok hely van:D és igy is lett, már majdnem az egész busz tele volt, már sokan felszálltak az autogaran...bezsúfolódtunk a buszba, ki hogy tudott, csomagokkal vagy csomag nélkül...egyesek sajnálattal néztek ránk állókra, mások figyelembe sem vették...elején fura volt megszokni a meleget, szagokat, de aztán meglehetett...még szerencsére voltak emberek akikbe szorult vmi jó érzés és segitettek feltenni a csomagokat , mert lent is tele volt már minden hely..szóval igy utaztunk...mellettem egy kétgyerekes anyuka két maszatos csemetéjével:D de olya n aranyosak voltak azok a gyerekek, fekete szeműek voltak, borzosak, de a legszebbek közül akiket valaha is láttam....sajnáltam h nem volt nálam vmi cukorka, igyhát rágót tudtam adni csak nekik....és úgy átadtam volna a nem létező helyem, annak az anyának, de nem volt helyem:(aztán kb 1,5 óra állás után, mikor már éreztem, hogy ereszkedik a lábam, akkor kaptunk helyet páran, mert szálltak le emberek...jó volt leülni:) aztán hazáig nem is volt már semmi gond...stoppoltam megállottak, beültem és otthon kiszálltam:D nagyon jó volt hazaérkezni, a hepehupás vén Szilágyba:D
este vacsira voltam hivatalos mamához:D el is mentem:D derelye volt:D hogy én azt mennyire szeretem, de kivált a nagymamámét:D az övé a legfinomabb számomra:)
előtte voltam imaházban...arról volt szó, hogy engedjük, hogy Isten mindig felfedje a bűnt életünkben és hogy ne keményitsük meg a szivünket...Ő legyen az első helyen, Neki mondjunk el mindent,döntéseinket vele együtt tegyük és hagyjuk rá életünket, hogy Ő vezessen...ezek a gondolatok, pont azok voltak amik engem is nagyon foglalkoznak és olyan jó volt hallgatni és kérni Istent, hogy igy legyen...
szerda este meg még váradon Izával sétáltunk vacsora után és készitettünk néhány képet, ime néhány:
