Újra jelentkezem:D

már régen volt, amikor bejegyzést írtam, nagyon régen. közben sok minden történt, pörögtek a napok. Megígértem,hogy fogok részletes beszámolót írni a keresztségről, az is remélem hamarosan meglesz, amikor megkapom a várva várt képeket:)de annyit már most is mondhatok, hogy számomra nagyon áldásos volt, és újraátéltem azt, amiket évekkel ezelőtt, azt a csodát, hogy a régi embert levetve, eltemetve, felvehetjük az újat, a fehér ruhát és megvalljuk mindenki előtt, a falubeliek előtt vagy akár az ismeretlenek előtt:) csodálatos volt, egész végig reszkettem és sirtam a meghatódottságtól...és rákellett jönnöm, hogy elindultam, de nem ott vagyok ahol lennem kellene..és ezt jóvolt felismerni és megvallani:) Veress Efraim lelkipásztor volt ott vendégként, délelőtt és délután is ő szólta az igét...és délután a vége felé volt egy felszólitása..hogy aki már elindult ezen az úton,de útközben letért, vagy ellankadt..az most megint jöhet az Úrhoz..és ha megbántuk azt, hogy sokszor vettük hiába fel az Úr nevét, ha emlegettük beszédünkben, de közben nem is volt ott,akkor ezt is lehet kérni...és bennem olyan harc volt,de éreztem hogy Isten szólt hozzám, már a perecseni konfin is éreztem...és felálltam és imádkoztam és megszabadultam:) és hiszem, hogy Isten megbocsátott nekem:) nekem ez a keresztség nagyon emlékezetes marad és Istent nagyon közel éreztem magamhoz.Csodálatos volt, és az volt a legjobb, amikor anyukám azt mondta, hogy látom rajtad a változást és megölelt:) annyira jól esett és tényleg szeretnék más lenni mint a világ,néha nagyon nehéz..sok mindenben növekedésre van szükségem:az ige olvasásban, szolgálatokban, bizonyságtevésben.
Aztán megkezdődött az egyetem szeptember 28án, de én még otthon voltam egy hetet a családdal. Voltam szüreten, majd közlök képeket is,csak sajnos azok otthon vannalk a gépen. Nagyon jó volt együtt lenni a tágabb családdal,beszélgetni, együtt dolgozni, annyira megszrettem már a végén a közös együttlétet, hogy nagyon nehezen tudtam eljönni otthonról, az állomás felé is csak sirdogáltam, aztán mikor már apukámat sem láttam, ő kisért ki, és Balla is egyre távolabb került, akkor már bőgtem,de nem szégyellem. Néha úgy meghatódik az ember, pláne én aki tele vagyok érzelmekkel:)
Na de aztán visszazökkentem az egyetemista életbe. óóh nehezen ment az elején, a korán kelés meg fárasztott a város, a tömeg, a román minden:) de aztán minden megszokott le, és Isten is velem volt, rájöttem hogy nem felejtettem sokat a románból, de azért még sokat kell tanuljak. Aztán még volt költözés is, elköltöztem a tavalyi helyről és volt mit pakolgatni,márcsak dekorálni kell:D tehát szivesen várok minden új ötletet:D és majd a végén megmutatom a szobám, ha kész lesz:) Nagyon szeretel itt lakni,csendes környék,szép és új:) van egy nagyon jó szobatársam,Iza, aki a barátnőm is, kell ennél több?szóval igy telik mostanában...
aztán múlthétvégén meglátogattuk Angyalkát Debrecenben, már olyan régen nem láttam, olyan jó volt látni a vidámságát:)igen nagyon örültem, hogy nálad lehettem, köszönöm a vendéglátást, a meghivást, a szereteted, a barátságod:)jó volt korán felkelni és besegiteni neked a tortakészitésben:D sztem nagyon finom lett:) nagyon jól éreztem magam. Köszönöm.
és most meg itt vagyok váradon:) vasárnap közös ebéd lesz az ifivel, már alig várom,szeretem az ilyen közös alkalmakat. Szeretném ha áldásos lenne:)
most lassan befejezem:D remélem máskor rendszeresebben irok, megpróbálok...
szép és áldásos hétvégét mindekinek:)
és egy kép a hétvégéről:)