A versem

Ne nézz vissza!


Ha az eke szarvára vetetted kezed,
Jól vigyázz, és soha el ne feledd:
hátra nézni többé már nem lehet!

A döntés mindig lemondással jár.
Az elhagyott dolgok emléke visszajár,
szívedbe hasít és újra fáj.

Csendes éjszakán a füledbe súgja:
jó volna elkezdeni újra!
Ezt is, azt is másképpen tenném...

Minden lehetőséget megragadnék,
és talán jobban érvényesülnék,
többre vagy magasabbra jutnék!

Kísértenek meg nem valósult álmok,
csírájukban megfojtott tervek,
megbántódások, csalódások,

amiket nem tett jóvá senki,
amikre úgy fáj emlékezni,
amiket nem tudunk eltemetni...

Mert nem tudunk mi eltemetni mindent,
s mindenkit: szülőt, testvért és gyermeket,
elhagyott mérföldköveket.

Ó , sokszor jó volna visszafordulni,
hervadt virágjainkat összeszedni,
és mindent újra tisztává tenni!

Ezt is, azt is másképpen tenném...
elrontott, hiábavaló életem
olyan szívesen jóvátenném!

Kísért a múlt... De indul az eke,
harsogva hasít jövőd földjébe,
szemed megnyitja a kelő nap fénye.

S akkor hirtelen elborít a fény,
akkor felragyog előtted a cél,
és már tudod, hogy az mindent megér!

Akkor egyszerre könnyű lesz minden.
Ami kár, szemét, felkapja a szél,
s olyan közelről tündöklik a cél!

Ha az eke szarvára vetetted a kezed,
menj tovább! És soha el ne feledd:
visszanézni többé már nem lehet!

Oláh Lajosné


jön majd beszámoló a hét folyamán és a képek:)
nyugodalmas jó éjszakát:)