A kis lelenc...

Megtartjuk. Vasárnap este hazafelé jöttem az imaházból, teázni maradtunk a fiatalokkal. Szétnéztem az úton, hogy nem jön-e autó...elbúcsúztam barátnőmtől és átakartam jönni az úton..de ekkor siralmas kiscica nyávogás hallatszott egyre közelebbről, aztán pár másodperccel később feltűnt egy kis gombolyag szerűség az úton...az út közepén megállt és nyávogott felénk, valami olyasmit mondhatott, hogy "éhes vagyok":) Megmozdult a szívem a kis csöppség láttán s gyorsan hívni kezdtem, mert a főút közepén nem tanácsos egy kis macskának sokáig állani...felvettem hát a kezembe, olyan pici hogy a tenyeremben elfért...és nem is tettem le hazáig.Persze azt gondoltam ki, hogy csak reggelig maradhat, aztán keresek neki gazdát, mert már nekünk van 4, igazán nincs szükség még egyre...
Este megetettem és otthagytam a többi cicussal, akik nem voltak valami barátságosak vele.
Reggel miután jobban megnéztem úgy belelopta magát a szivembe, olyan életrevaló kis jószág,aranyos és kis borzos...aztán meg a családnak is tetszik, igaz azt mondták, hogy már igy is sok cicánk van, de végülis maradhat :D
Két napja van nálunk Huncutka, ez a neve, és már hiányzik ha nem látom. Nagy kedvencei a cipők és papucsok, olyan kicsike, hogy mindegyikbe belebújik és ott elalszik vagy velük játszik...annyira szeretetre való, doromboló kis állat...ő az én kis lelencem.
Megpróbáltam lekapni, kevés sikerrel, mert nagyon eleven, igazi kis örökmozgó:)


S íme néhány új kép:)
Zsuzsival:)Mártival, kedves barátnőmmel:) Mártival és Nusival:)Cowgirl:)Legyünk komolyak:))Vicces képek:)Mosoly:)