Megint elég hosszú idő telt el...s én nem írtam: időhiány miatt, vagy épp nem volt mit, vagy lett volna de én voltam túl fáradt...ez is az is...
az egyetem elkezdődött...nehezebb is mint előbb volt, de jobban is tetszik. Érzem, hogy mostmár csinálunk valamit. Tanulnivaló és látni való is van elég. Betegek közt járok, kelek...sok arcot megfigyelek, tanulmányozok, sok szemet is láttam, a lélek tükrét...tényleg tükör....van amikor csak annyit tudok tenni, hogy mosolygok és kedves vagyok, néha teljesen tehetetlen, csak állok és nézek...
Velem minden rendben. Voltam már jobban is...
A kis lelencem már meghalt. Nincs már többé...csak egy állat, de mégis...hiányzik...
Hiányzik a család...kivált ma este...az én kis családom...s azok akiket nagyon szeretek...
Olyan szép volt ma a gyülibe, hálaadó vasárnap volt...szolgáltunk az ifikórussal.
Most meg már este, egyedül vagyok, vagyis mégsem mert velem van az Úr, milyen jó, hogy én őt ismerem,de az is, hogy Ő ismer engem.
Pár dolog a sokból, amikért én személyszerint hálás vagyok:

Hála
az ételért,
vízért,
életért,
barátért,
családért,
egészségért,
erőért,
munkáért,
kedvért,
észért,
virágért,
fűért,
állatért,
fényért,
melegért,
hidegért,
napért és holdért,
csillagért,
égért,
városért és falvakért,
hitért,
reményért
szeretetért,
emberekért,
rosszabb és jobb napokért,
Igéért...
DE LEGFŐKÉPPEN ISTENÉRT,
JÉZUSÉRT ÉS SZENTLÉLEKÉRT
ÉS A KERESZTÉRT!!!