Olyan boldog vagyok....

...mert egy nagy kő esett le a szívemről. Ezt most nem szó szerint kell érteni:P az történt, hogy ma reggel voltam a háziorvosomnál(nem vagyok beteg, vagy ilyesmi), azért, hogy megkérjem, hogy fel venne- e maga mellé gyakorlatra? És felvett. Olyan boldog vagyok...és megkönnyebült...és hálás Istennek:) tudom, hogy ez az Ő műve, olyan kedvesen fogadott a doktornő:D az imádság hatása azonnal érezhető volt.....most már csak annyi a dolgom, hogy figyelmes legyek és szorgalmas:) szóval egy hónapig praktikázni fogok reggel 9től 13 óráig vagy tovább, attól függ, hogy hány páciens lesz. Akinek eszébe jutok az imádkozhat értem, hogy ISten legyen velem, sikerüljön mindent megérteni( románul van)...de hiszem , hogy nem lesz itt semmi probléma:D
várom Erzsébetet és Tibit. Mostmár akármelyik pillanatban érkezhetnek, mostmár délelőtt van. Úgy de úgy várom őket:D:D:D ki nem tudom mondani...
A tegnap még volt egy érdekes megfigyelésem az udvarban:D nálunk. Van nekem két kiscicám, de összesen 5van:D és az történt, hogy nem is az igazi anyukájuk szoptatja, mosdatja őket, hanem egy másik cicám( különben a kiscicák már nem is olyan kicsik)...és ebből a képből a tegnap eszembe jutott, hogy Isten is hogy gondoskodik rólunk, rólunk...mi az övéi vagyunk és hogy vigyáz ránk...és ha egy cica igy tud szeretni, mennyire nagyon szeret Isten. És én mennyire tudok??? most ez a cicás hasonlat lehet, hogy egy kicsit viccesen jött ki:D de én már csak ilyen cicás-kutyás, nagy állatbarát és emberbarát vagyok, aki ismer az tudja:D
ráadásképp itt közlök egy régi képet a kedvenc macskámról, aki azóta nincs, Ferencről!az a sunyi szeme:Dhiányzikkk
szép napot mindenkinek:)