Fut az idő

de tényleg olyan, mintha röpülne.Ma reggel belegondoltam ( korábban keltem, hogy tanuljak a mai anatómia labor vizsgámra), hogy eltelt egy egyetemi év...ha visszajövök nyár után váradra, akkor már nem első éves egyetemista leszek, hanem másod éves. Nem lesz olyan fura és új a nagyváros, nem fogok eltévedni, lesznek ismerős emberek, amikor visszajövök...de azért mégis lesznek újak, új dolgok, új emberek, új helyek...szóval sok minden történt velem mondjuk úgy szemptembertől idáig. Már egész megszoktam, hogy Erzsébet férjhez ment és h nem velünk lakik, és azt az új érzést, amit bennem kiváltott, s már nem is olyan új:D eljönni otthonról, egyedül megállni a talpunkon...ebben az időszakban éreztem legtöbbször hogy milyen jó h ismerem Istent és h akármilyen egyedül éreztem magam, megtapasztalhattam azt, hogy Ő volt az aki velem volt, MINDIG. A gyerekből felnőtt lett, habár ha hazamegyek, akkor szeretek megint gyerek lenni, és az is leszek mindig valakiknek:D a szüleimnek.:)
várom h találkozzak a testvéremékkel, úgy de úúúgy várom:D
aztán lakás után is nézünk itt váradon, Izával keressük és kutatjuk...együtt fogunk lakni. Úgy örülök neki, csak kapjunk. Ez az egyik új imatémánk:) ha gondoltok ránk ti is imádkozhattok érte:)
a mai ifi lesz az utolsó ifim itt váradon egy ideig...szeptemberig nem jövök. biztos, hogy nagyon fog hiányozni...sokat kaptam ettől az ifitől az elmúlt idő alatt:) és a kettes csoport, amelyiknek ln is tagja vagyok, már most nagyon hiányzik...na de milyen jó lesz ősszel megint találkozni:D
most meg megyek folytatni a tanulást:) még van mit olvasgatni:)
jóóó reggelt mindenkinek:)