2010. április 24., szombat

116. Zsoltár

Szeretem az Úrat,
mert meghallgatja
könyörgésem szavát.
Felém forditotta fülét,
ezért őt hívom segítségül,amíg csak élek.
Körülfontak a halál kötelei,
a sírtól való rettegés fogott el engem,
nyomorúságban és bánatban vagyok.
De az Úr nevét hívom segítségül:
Ó Uram, mentsd meg életemet!

Kegyelmes és igazságos az Úr,
irgalmas a mi Istenünk.
Megőrzi az Úr az együgyűeket,
elesett vagyok, de ő megsegít.
Légy újból nyugodt, lelkem,
mert jól bánt veled az Úr!
Megmentettél engem a haláltól,
szememet a könnyhullatástól,
lábamat az elbukástól,
az Úr színe előtt járhatok
az élők földjén.
Hittem, ha így szólok is:
Igen nyomorult vagyok!
Kétségbeesésemben mondtam:
Minden ember hazug!

Mit fizessek az Úrnak
a sok jóért, amit velem tett?
A szabadulásért fölemelem a poharat,
és az Úr nevét hirdetem.
Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat,
egész népe jelenlétében.
Drágának tekinti az Úr
híveinek halálát.
Ó Uram, én a szolgád vagyok,
szolgád vagyok, szolgálód fia:
levetted rólam a bilincset.
Hálaáldozatot mutatok be neked,
és az Úr nevét hirdetem.
Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat
egész népe jelenlétében,
az Úr házának udvaraiban,
tebenned, Jeruzsálem!
Dicsérjétek az Urat!

ÁMEN!:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése