Azt számolgattam a minap, hogy ebben az évben még nem voltam odahaza.:D milyen fura még belegondolni is, de igy van...a szilvesztert Pesten töltöttem, ami után jöttem le Váradra egyetemre és elkezdődött a szeszió... már csak 2 hét van belőle és teljesen vége..igaz mégcsak most jön a neheze...:) Szóval két hét után megyek végre haza a hepehupás vén Szilágyságba...Közben érzem, hogy az Úr Jézus velem van, fogja a kezem, támogat, amikor beszélni kell Ő adja a bátorságot, erőt nekem..nagyon jó, hogy ilyen Pártfogóm és Barátom van aki mindig velem van.
Szóval már nincsen sok...:) A mai felolvasott igémben figyelmes lettem arra, hogy amikor az Úr szólitotta Ábrahámot, Ő mindig azt mondta, hogy itt vagyok! Mindig felismerte Istenét és mindent képes volt Neki odaadni, még a legdrágábbat is, a fiát! Kicsit elgondolkoztam, hogy nekem menne e az a dolog, teljesen odatudnék e adni mindent IStennek, hogy aztán azt Tőle ismét elvegyem?! És a hitem mennyire nagy? vagy inkább mennyire kicsi? de ha olyan kevés mint a mustármag, akkor is hegyek szaladhatnak a tengerbe...:) Jó elmélkedni az Igén és az üzenetén...
Most megyek, tanulok a következő vizsgára, vagyis elkezdem a tanulást...ma inkább pihenő nap van:)
Kellemes dutánt mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése