Ma reggel

genetika órán különösen is elgondolkoztam az élet csodájáról. Az anyaméhben egy új teremtés formálódik, aki teljesen egyedi lesz ezen a Földön. Egyediek lesznek a vonásai, talán nagyon hasonlítani fog a szüleire vagy kevésbé, senkinek nemlesz úgyanolyan szeme, szája, kezei, lábai, haja...még ha hasonlit is nagyábból, az apróbb részletekben meg fog látszani egyedisége.
És a bűnnel együtt mennyi betegség bejutott a világba. Nem is tudtam, hogy ennyi genetikai rendellenesség, betegség létezik. Rácsodálkoztam, arra hogy milyen sokat jelent egészségesnek lenni. Nekem ez annyira természtesnek tűnt...néha mikor láttam egy beteg embert, akkor megköszönöntem, hogy egészséges vagyok...de ez olyan ritkán volt.Mindennap hálát kell adjak azért, hogy élek és hogy egészséges vagyok. Tudok járni, beszélni, futni, olvasni és még sorolhatnám...NAGYON HÁLÁS vagyok ma reggel:)
Aztán az is ámulatba ejtett, hogy manapság már létezik méhen belüli operáció. Még csak 3om helyen a világon: New Yorkban, Londrán és Afrikában. És, hogy még egyes szülők ezt is képesek vállalni, hogy gyermeküknek minden lehetőséget, esélyt megadjanak az élethez. Mások meg...mások meg elhajítják maguktól az életet, az áldást. Milyen szomorú...milyen szegény az ember...és milyen gazdag lehetne!!!
Aztán a terhesség alatt a különböző vizsgálatok milyen sok mindenről árulkodnak és mennyi mindent ki lehet szűrni velük. És, hogy az orvosnak kötelessége mindent elmondani a szülőknek és minden esélyt megadni...
Ahogy hazafelé sétáltam úgy magamban ezeken a dolgokon gondolkodtam...felelősségteljes elhivatás...
Képes leszek rá?!