Péntek

ismét hétvége. Eltel egy hét. Vizsgaidőszak. Jó segítőm van. Nem érdemlem meg. Még két hét tele vizsgákkal és utánna vége.


Egy sem- Én sem


Elszomorodott a lelkem.
Átvizsgált az Isten.
Azt mondta, nincsen igaz ember egy sem.
Uram- kérdeztem- nincsen tényleg egyetlen igaz sem?
Nem válaszolt csak folytatta...
Futnak ide-oda s keresik a szépet, jót, újat...
Hajtanak vágyaik után...
S nem veszik észre, hogy én várom őket,
Nincs, aki értsen és keressen engem...

Rögtön ellenkeztem,
S mint Péter mondtam: Uram én szeretlek!
Uram én kereslek!
De ahogy kimondtam éreztem szavaim üresek.
Kerestem az Úrat, mikor már másban nem bíztam...
Kerestem, mikor szükségem volt arra, hogy segítsen valaki...
Kerestem, mikor nagyon egyedül voltam...
De sohasem kerestem, mikor Ő számított rám.
Sohasem kerestem, mikor minden jól ment,
Sohasem kerestem, mikor szeretve voltam...

Roskadttan ültem.Fájt, ami vagyok...
Csak azt tudtam mondani,
hogy Uram szeretnélek TÉGED keresni !!!
Akarlak keresni, mégjobban megismerni.
Legőszintébb vágyam ez Uram,
keresni Téged mindennap...
és megtalálni Téged mindennapban.

És akkor odajött hozzám,
Jóságos arca rám mosolygott,
Szelid hangon pedig igy szólt:
Gyermekem, nem kell félned.
Téged én minden nap kereslek!!!
Látom, hogy törekszel,
és ez elég nekem!
Törekedj, hogy megtalálj engem,
és bizony bizony mondom, hogy meglátsz engem.

Róma 3:10-18 alapján
2010.05.28