Ma reggel az imabuzdításban az alázatról volt szó, és talán most vettem észre a legjobban, hogy a világban mennyire nem látszik az alázat és persze bennem sem.:( Az emberek igyekeznek a saját céljaik elérésére és többnyire nem avval érik el, hogy álazatosak maradnak. Én is rájöttem, hogy nem vagyok alázatos...még engedelmes sem Istennek és embereknek. Mennyi tanulnivalóm van még ezen a téren. Szeretném tanulni az alázatosságot, és Istenre hagyni teljes életem, Benne bízni és nem emberekben reménykedni, hanem egyedül Őbenne. Bemásolok ide néhány gondolatot, amiken érdemes elgondolkodni: "Nem divat már alázatosnak lenni, hiszen ezzel „nem érünk el semmit". Az elsőség mostanában nem az alázatosoké, hanem a törtetőké, a kíméletlen erőszakosoké. A szerények ebben a világban nem érvényesülnek, nem kerülnek első helyre, félreállítja, eltiporja őket a gátlástalanok hada. Mi több, az alázat szó mintha kezdene mást jelenteni, mint eddig. Sokszor méltatlan engedékenységet, szolgai érzületet, gyengeséget, rossz értelemben vett függőséget értenek alatta...Az alázat valódi jelentése pozitív: erény, amely a szeretettel áll szoros rokonságban. Az alázat valójában a szeretetnek az a foka, amely eljut az önzetlenségig."
Aztán bibliaórán pedig arról volt szó, hogy sohase veszitsük el a reményt akármilyen kilátástalannak tűnik is a helyzetünk!!!(József története) Mindig Istenben bízz. MEGÉRI!:)
Köszi!
VálaszTörlés