Ó már megint milyen régóta nem írtam. Mindig elhatározom, hogy mostantól másképp lesz, hogy rendszeresen írok, de nem sikerül mindig úgy ahogy én eltervezem. Lehet, hogy ez a lustaságom miatt van igy:D néha erőt kell vegyen az ember magán...és olyan jó, hogy van akinek hiányzom:D drága Noémi:) jó volt olvasni ma mikor felnéztem a blogra, hogy "Régen nem írtál" és hát most akkor írok, mert hála Istennek van miről:D
akkor úgy kezdeném, hogy haladok visszafelé az időben és megpróbálok visszaemlékezni, hogy mi történt velem mostanában...
tehát a tegnap este érkeztem haza Pestről:) gondolom sejtik egyesek, hogy hol voltam Pesten. Igen testvéreméknél voltam,ott töltöttem a hétvégét:D hogy milyen volt? lássunk csak néhány jelzőt: csodás, szép,felethetetlen, tele szeretettel, örömmel, kibeszélős, meghallgatós, tanácsadós, családias, barátságos, áldásos...és még sorolhatnám. Képek nem készültek,de annál többet őrzök magamban:D tároltam magamnak nehezebb időkre. Szóval csütörtökön érkeztem és vasárnapig maradtam...kis hosszú hétvége, ami elröpült...az idő alkalmatlan volt(apukám szokta mondani h nincs rossz idő fiam:d csak alkalmatlan idő) sétáláshoz, vagy a szabadban töltendő foglalkozásokra, igyhát többek között otthon voltunk, beszélgettünk, filmeztünk, főztünk:D és nekem nagyon tetszett..már rég nem éreztem ilyen jól magam, vagyis általában jól vagyok, de ez nagyon jó volt. Aztán szombaton elmentünk moziba és megnéztük a Karácsonyi Éneket, egy új 3D animációs filmet, amit gyerekeknek nem ajánlok, vagyis kicsi gyerekeknek..mert egy egy helyen lehet hogy rémisztő. Charles Dickens regényének alapján készült és mondanivalója van..és peeersze h karácsony közeleg az én szivemet átjárta a hála, hogy érthetem és érezhetem a karácsony lényegét, azt hogy az Úr Jézus földre jött megszületett mint kisgyermek:)és hogy ezzel mutatta meg Isten irántunk való szeretetét:) mennyi jó!
Aztán vasárnap reggel voltunk a Golgiba és nagyon megérintett pár gondolat: többek között az is, hogy a világon több mint 2oomillió ember ugy ébred, hogy üldözikőket a hitükért...és kivetitettek 10 országot ahol a legerősebb ez az üldözés. Ha jól emlékszem akkor Észak Korea az első, de ott van még Afganisztán, Irak, Maldiv szigetek, Irán...és a többire sajnos nem emlékszem...és bennem is vágy gyúlt, h imádkozzam ezekért az országokért, az igehirdetőkért...hogy a világosság terjedjen azokon a sötét helyeken, hogy megtérjenek az emberek.És itt vagyok én...hitemért nem üldöznek, sőt még csufolni sem csufolnak a hitemért, és mégis gyáva vagyok és nyiltan olyan sokszor nem merem megvallani Istent...és ez nagyon fájt nekem akkor reggel..mikor ráébredtem, hogy mások akár életük árán is készek Istent megvallani...szóval növekednem kell a közbenjáró imában, hogy másokért imádkozzam:) Az is megjegyeztem, hogy ugy tudunk védekezni legerősebben a sátán ellen, ha mi is támadunk...de ha ehhez nincs erőnk..akkor az is elég ha megállunk egyhelyben...de soha nem szabad visszafelé menni és meghátrálni...SOHA!
És vasárnap együtt voltunk ebédelni kinaiban, amit én annyira szeretek:D és a sült banán az valami hmmm....kitűnő volt!Hála a sok finomságért!
és este utaztam hazafele, vagyis váradig(második otthon) egyedül de mégsem:D nem féltem! Az én Erzsébetem féltett kicsit este utnak engedni:D de megértem én is féltettem volna őt az én helyemben. Az egész út nagyon jól alakult...olyan meleg volt h nyitott ajtóknál utaztunk egy lánnyal aki Ausztráliából volt itt. Budapestről utazott Brassóba. Csodáltam őt, hisz ausztráliából eljött, hogy felfedezze Kelet Európát...elbeszélgettem vele, már amennyire az én angoltudásom megengedte...de kézzel lábbal mondtam...és megdicsért a végén, h milyen jó megpróbáltam mindent...szereti az olyan embereket akik legalább megpróbálják...hát én tényleg megpróbáltam, de el is határoztam h meg kell tanulni angolul:D mert sajnos németül nem tudott a lányka...cimet cseréltünk és megigértük h majd fogunk egymásnak irni:D és majd elválik h az angolom hova fejlődött találkozásunk után. NA kiváncsi vagyok:D
huhhh aztán voltam otthon múlt hétvégén:D ját nagyon jó volt:D rájöttem h napról napra jobban tudok szeretni mindenkit:D pláne akiket nagyon de nagyon szeretek:D szüleimet...olyan aranyosak..mikor hazamegyek minden jóval elhalmoznak, nem is tudom sokszor h mit is csináljak...anyukámmal közösen diós kiflit sütöttünk, a kedvenceim közé tartozik:D jó volt vele együtt mukodni: aztán csodálatos a net, a skype h tudunk beszélni a rokonokkal, nagyon messze levő távolságon is...canada...és beszéltem az uncsimmal, akit 8 éve nem láttam és nem is hallottam:) és olyan jó volt elbeszélgetni vele:D csodálatos h a régi kapcsolatok ujraéledhetnek:D Hála Istenemnek!
na lassan befejezem...igy is hosszúra sikeredett:) áldott napot mindenkinek!